Jótékony baktériumok – a probiotikumok történelme

 A probiotikumok preventív és gyógyító hatásokkal rendelkeznek, melyek kiterjednek az immunreguláción és a bélperisztaltikán kívül az anyagcsere-folyamatok szabályozására is. A probiotikus jótékony baktériumok környezetünk szerves részei, számos élelmiszer alkotóelemei.

 

 A probiotikumok együtt élnek az emberiséggel, testünk részei, szorosan kapcsolódnak a bőr, légutak, húgyutak, genitáliák hámfelszínéhez, nem utolsósorban a bélhámsejtekhez, ahol intenzív „crosstalk-ot” folytatnak a lamina propria immunkompetens sejtjeivel, megteremtve, majd kiszélesítve a kapcsolatot a veleszületett és szerzett immunmechanizmusok között. A probiotikus jótékony baktériumok környezetünk szerves részei, számos élelmiszer alkotóelemei (tejtermékek, alkoholok, savanyúságok stb.), amelyek élvezeti értéke napjainkban nem csak jó, hanem hasznos is, és amelyek közül sok az úgynevezett „funkcionális élelmek” közé sorolható. A közlemény nem foglalkozik a probiotikus hatások részletes ismertetésével, a különböző törzsek képviselőinek méltatásával, pusztán azt az évezredes kalandos utat szeretné bemutatni, amely ahhoz a megállapításhoz vezetett, mely szerint az antibiotikumok a XX. század, a probiotikumok a XXI. század medicinájának éllovasai.

 

Történeti háttér

A probiotikus, jótékony baktériumfogyasztás csaknem egyidős az emberiséggel. Amint az ősember letelepedett, majd a halászó-vadászó életmódról rátért az állattartásra, a tej mindennapos élelemmé vált. Ugyanakkor hűtési lehetőség híján a tej megsavanyodott, de a korabeli népek ennek élvezetességét, sőt jótékony hatásait is felfedezték, majd tudatosan állítottak elő erjesztett termékeket a különböző állatok tejéből. Ugyanez zajlott le a szőlő, ecet, pácolás stb. vonatkozásában is. A legenda szerint maga Isten küldte el angyalával Ábrahámnak a joghurtot, aki ennek hatására 175 évet élt, de Dzsingisz kán harcosai is erőt merítettek belőle a világ leigázásában. A római Plinio már a Krisztus előtti első évszázadban felhívta a figyelmet arra, hogy a joghurt eredményes a bélrendszeri fertőzések kezelésében. A későbbi évszázadokban a tehéntej és termékei már a legelterjedtebb tápanyagokká váltak. A mondák szerint a honfoglaló magyarok is erjesztett lótejjel (kumisszal) ünnepelték dicsőségüket.

 A „sötét” középkorban a szerzetesrendek az erjesztett termékek tökéletesítésében, tárolásában szereztek elévülhetetlen érdemeket és lerakták a mai sajtipar, szeszesitalgyártás alapjait (rokfort, pezsgő stb.). Érdeklődésük középpontjában nem az orvosi vonatkozások álltak, illetve erről nem szólnak a kódexek.

 A francia reneszánszhíres királya, I. Ferenc, a XVI. században bélproblémákkal küszködött, amit a török szultán orvosa birkatejből készített joghurttal szüntetett meg. A titkos recept összetétele és a gyógyítás mibenlétének tisztázása sokáig feledésbe merült.

 A XVII. században a holland tudós, Antonie van Leeuwenhoek volt az első ember, aki a baktériumokat látni vélte. A Londoni Királyi Társaságban kezdetleges készülékét be is mutatta, melynek segítségével olyan apró „állatkák” széles skáláját volt képes megfigyelni, melyet mások szabad szemmel nem észleltek. Felfedezése nem talált követőkre. A XIX. század második feléig sem kísérleti módszerek, sem laboratóriumi műszerek nem álltak rendelkezésre a baktériumkimutatás és -kutatás fejlesztésére.

 A XIX. század második felében egy francia kémikus, Louis Pasteur mutatott rá, hogy a fermentációt, így a bor előállítását is mikroorganizmusok okozzák. Ugyancsak ő ismertette, hogy az ételek megromlása, rothadása és bűze is speciális fermentáció következménye. Pasteur alkotta meg azt az elméletet, miszerint a mikróbák betegségek okozói is lehetnek. E gondolatot a továbbiakban számos európai tudós kísérlete támasztotta alá. Amikor pedig az igen fontos francia bor- és ecetipart a termékek megromlásának veszélye fenyegette, Pasteur cselekedett és megoldotta a problémát, kifejlesztette a hőkezelés elméletét, gyakorlatát. E folyamatot nevezik ma pasztörizálásnak, ami elpusztítja a baktériumokat, de nem károsítja magát a terméket.

 A XX. század fordulóján orvosi vita zajlott az emberi bélrendszerben, különösen a vastagbélben élő nagyszámú baktérium jelentőségéről. Hasznos-e az erjedés a bélben vagy sem, a bélbaktérium veszélytelen vagy káros organizmus? A tudósok jórészt két teória körül csoportosultak. Az első feltételezés szerint a sztázis, azaz a bélpangás, a béltartalom lassú előrehaladása nem kívánatos. Olyan elképzelés vert gyökeret, hogy a bélrendszer (vastagbél) tartalma veszélyeket rejt magában; e gondolatot az ókori egyiptomi és görög civilizációkig lehetett visszavezetni. A székletpangás káros mellékhatásaiba vetett hit a XIX. században olyan fordulatot vett, hogy elterjedt a terápiás beöntés szokása, mely a brit és európai gyógyfürdőkben kúraszerűen divatossá vált. Az Egyesült Államokban is például „colon-mosodákról” tesznek említést. A hasonló elméletek szerint a vastagbél-baktériumok mérget (toxint) termelnek, amelyek a testben betegséget okoznak (autointoxikáció). A két elmélet − a bélpangás és az autointoxikáció − a béltisztítás céljából hashajtók alkalmazását tanácsolta. Ha a beteg tünetei a hashajtásra nem reagáltak, akkor beöntéssel gyógyították. Azt vélték, hogy a bélrenyheség toxinokat szaporít fel, amelyek a szervezetbe kerülve kedélyváltozást okoznak, ennek nyomán útjára indult a méregtelenítés egyik módja, a colon-hidroterápia. Ennek egyik elképesztő változata az autoimmun betegségek colectomiával történő gyógyítása volt (W. A. Lane).

 Ilja Mecsnyikov orosz zoológus a XX. század fordulóján a párizsi Pasteur Intézetben dolgozott, a phagocytosis felfedezéséért Nobel-díjat kapott. Egyik könyvében leírta, hogy a vastagbél tulajdonképpen az emésztési folyamatok hulladékának rezervoárja, és a végtermék tárolása veszélyes rothadáshoz vezethet. Ő azonban arra a következtetésre jutott, hogy a belek baktériumtartalma jótékony törzsek adásával kedvezően változtatható meg, a terápiás colectomia elvét elvetette. Mecsnyikov „jótékony baktérium” elmélete abból a megfigyelésből eredt, hogy ismerte a bolgár hegyi parasztok feltűnően hosszú életkorát és ezt az általuk fogyasztott erjesztett tejitaloknak tulajdonította. Rámutatott arra, hogy az emberi mikroflóra a savanyított, azaz erjesztett tejtermékek fogyasztása által megváltoztatható, javítható, ami kihat a szervezet egészére. A parasztok által fogyasztott joghurtban talált baktériumot Bacillus bulgaricusnak nevezte el. Feltételezte, hogy a baktériumok által termelt tejsav a veszélyes mikroorganizmusok hatásait kiküszöböli, és ennek része van az öregedés késleltetésében, az életkor meghosszabbításában. Mecsnyikov tudományos elismertségének köszönhetően, a XX. század első felében Európában divatossá vált a fermentált, savanyú tejtermékek fogyasztása.

 Mecsnyikov halálát követően L. F. Retger a Yale Egyetemen kimutatta, hogy a joghurtgyártásban alkalmazott két baktérium, a Lactobacillus bulgaricus és a Streptococcus thermophilus a gyomorsav és az epe hatására jórészt elpusztul. Tehát a L. bulgaricus nem kolonizálódik, csak áthalad a bélen, és annak működését mélyrehatóan nem befolyásolja. Végül a tudományos érdeklődés ezekről a baktériumokról az antibiotikumok irányába fordult, miután Alexander Fleming 1928-ban felfedezte a penicillint. A központba most már a fertőző betegségek, azok antibiotikus gyógyítása, a baktericid hatás került. Az antibiotikumok adása azonban új problémakört, a kezelést követő dysbacteriosist hozta napvilágra. A XX. század végére Mecsnyikov elméletének értéke újból emelkedett:

 A tudomány felismerte ugyanis, hogy a lassan távozó, rothasztó székletbaktériumok toxintermelése kapcsolatba hozható a vastagbélrákkal.

 A normál vastagbélflóra kártékony és jótékony baktériumai között sajátságos egyensúlyi állapot van, ez az ökoszisztéma, mely genetikailag meghatározott állandóságra törekszik.

 A probiotikum („az életért”) terminus technicust először 1965-ben alkalmazták. Probiotikus baktériumokkal bizonyos betegségek (pl. fertőző hasmenések) megelőzhetők, illetve gyógyíthatók.

 A fermentációs folyamat által savanyított tejtermékek hasznát egyre jobban becsülték. A savanyított tejtermékekkel szemben támasztott igény a huszadik század első felében nőtt. Folyamatos szükséglet volt a hatékony tejtermékekre, így már azok társadalmi megítélése is ismét kedvező lett. A fogyasztói piac fellendítette az ipari gyártást és kereskedelmet, az 1950-es években megalakultak az első probiotikus tejtermékeket gyártó cégek (Danone, Yakult ).

 1995-t írtunk, amikor G. Gibson és M. R. Roberfroid bevezette a prebiotikum fogalmát. A prebiotikumok meghatározásuk szerint „emészthetetlen ételalkotórészek, amelyek a szervezetre jótékony hatást fejtenek ki azzal, hogy szelektíven serkentik a bélben élő egészségvédő probiotikus baktériumok szaporodását és hatékonyságát”.

 Roberfroid 1999-ben vezette be a funkcionális táplálék fogalmát, amely a szervezet egységének, egészségének megőrzését biztosítja, ebben nagy jelentősége van mind a pre-, mind a probiotikumoknak, közös névvel szimbiotikumoknak.

 Napjainkban a legfontosabb feladat a probiotikus törzsek kiválasztása hatékonyságuk, ellenállóságuk, biztonságosságuk alapján. Evidencián alapuló tanulmányok szerint legjelentősebbek a Lactobacillus- és Bifidobacterium-törzsek, valamint a növényi eredetű Saccharomyces boulardi, illetve e fajták törzseinek kombinációi. A kritériumok megállapítására világszerte kontrollos tanulmányok folynak.

 Hazánkban az első probiotikus készítmény a Lactobact volt (összetétele: Lactobacillus acidopilus, L. helveticus és L. casei, amit 15 éve a Protexin követett prebiotikumtartalommal. Napjainkban a készítmények száma ugrásszerűen növekszik. Probiotikus csecsemőtápszerek az 1990-s évek óta érhetők el, az első a japán Morinaga BF volt. Az élőflórás élelmiszerek mennyisége pedig már megszámlálhatatlan.

 Mindenesetre elmondható, hogy a XXI. század kezdetén már van hitele a Mecsnyikov által ismertetett jótékony baktériumoknak, amelyek egészségvédő alkalmazását már úgy száz évvel ezelőtt ajánlotta.

Mit együnk ma?

Sajtvásárlás

Újpalota piac
Érdeklődés / Rendelésfelvétel
70 500 5239


Szentendre
Bükköspataki piac (Szerda és Szombat)

Szimpla kerti piac (Vasárnap)

Érdeklődés / Rendelésfelvétel
Fehér József
30/254-4528


 Csepel piac (Péntek)

Vahot utcai piac (Szombat)

Érdeklődés / Rendelésfelvétel
Gyarmati Rudolf 
36/70-311-6088


Hunyadi piac (Péntek, szombat)

Lehel piac (Péntek, szombat)

Érdeklődés / Rendelésfelvétel
Zsótér Zsolt
36/30-381-1481


Debrecen
Nagy Mihály kert 57/B
Érdeklődés / Rendelésfelvétel

+36-20-386-8628

Nárcisz Birtok Kézműves Sajtmanufaktura

Magyarország H-4002 Debrecen, Nagy Mihály kert 57/B

 

Mircz Nárcisz
Sajtmester
narcisz@goldweb.hu
+36 20/335-9620 

 

Weboldalunkat eddiglátogató nézte meg. Köszönjük!